Másoknak sikerült ezt megoldani. Szlovénia az Adriától az Alpokig szintén sok mindennel várja a látogatókat, ráadásul sokan összekeverték a hasonló nyelvű, zászlójú és elhelyezkedésű Szlovákiával. Emiatt 2007-ben új országmárkát vezettek be: a máig sikerrel és egységesen használt I Feel Slovenia („érzem Szlovéniát”) – amelyből ügyes tipográfiával az I Feel Love („szeretetet érzek”) mondatot is ki lehet olvasni – zöld színvilágával természetközeli, aktív és barátságos ország képét festi le. Sikersztori India 2002 óta használt márkája, az Incredible India („hihetetlen India”) is, mely az egymilliárdos népességű országnak adott egységes, egzotikus kalandokat ígérő arculatot. Amszterdam arra jó példa, hogyan lehet átpozicionálni egy negatív dolgokkal (droggal és prostitúcióval) azonosított úti célt. Az I AMsterdam kampányban olyan jelzőkkel írták le a várost, mint az építészet (I am timeless – „időtlen vagyok”), a zenei színtér (I am passionate – „szenvedélyes vagyok”) vagy a futballkultúra (I am Johan Cruyff).
E példákat Bódis Gábor, a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének tagja, arculat- és márkaszakértő, a Budapesti Metropolitan Egyetem tanára említi a Heti Válasznak. Hozzáteszi: hazánknak eddig nem sikerült ilyen országmárkát alkotnia. Volt sok nekifutás, de ezek kétévente kifulladtak, vagy kormányváltások nullázták le a munkát. Alapos előkészítés nélkül kidolgozott, semmitmondó, a nemzetközi versenyben szegényes márkákkal léptünk a piacra, mint a More Than Expected („Több mint gondolnád”) vagy a Budapest: City of Senses („Érzékek városa”). Így is kialakult rólunk egy kép, csak nem mi alakítottuk, hanem a személyes tapasztalatok, a szóbeszéd, a nemzetközi média. Na meg a fapados légitársaságok, amelyek egy üzenettel adták el Magyarországot: ez olcsó hely.
